1989 óta dolgozom az  X Gimnázium és KSZKI-ban, ahol már első évben kaptam egy osztályt. Az osztály 36 lányból állt. K. Tímea a nem túl okos, nem túl szorgalmas kategóriába tatozott, de jószívű, vidám, kedves, talpraesett lány volt. Az első évben mindig nagyon csinosan, divatosan öltözködött, szép hosszú barna haját gondozottan viselte. A második tanév kezdetekor szembeötlő változásra lettem figyelmes. Lábán bakancs, szakadt farmer, hajából legalább 20 cm-t levágatott és feketére festette. Még a zenei ízlése is megváltozott. Korábban inkább a disco zenét szerette, most áttért az alternatív-punk zenékhez. Ezt részben baráti körének megváltozásának tulajdonítottam (előző évi barátnője év végén több tárgyból bukott, ezért átment másik iskolába). A két új barátnő talán a legokosabb két lány volt az osztályban – de egyikőjük sem hajtotta magát a jó jegyekért. Mindketten sokat olvastak, kiállításokra jártak, kultúrfilmeket néztek, de olyan szórakozóhelyekre is eljártak, ami a hírhedt kategóriába tartozott (Fekete lyuk). Ők is az előző évhez képest változtak meg, tehát nem volt egyedi eset Tímea változása. Mindhárom lánnyal nagyon jó viszonyban voltam, sokat beszélgettünk, velem szemben tisztelettudóan, segítőkészen viselkedtek.

Egyik nap nem jött Tímea iskolába, ami nem volt szokatlan, mivel előző évben is sokat hiányzott betegség miatt. Szokásomhoz híven rákérdeztem, mi van vele. Kitérő válaszokat kaptam (nem tudjuk, vagy csak hallgattak). Másnap megint rákérdeztem, mire aztán mégiscsak kinyögték, hogy Tímea megszökött otthonról, mivel verték. A barátjához költözött. A verésnek soha nem volt semmi látható nyoma, ha ők nem mondják, nem is feltételeztem volna. Megkértem a barátnőit, hogy üzenjenek Tímeának, hogy jöjjön be hozzám, és beszélgessünk. Másnap 3. órám volt az osztályommal (gyorsírást, gépírást tanítottam nekik), mikor nyílt az ajtó, és megjelent. Amikor belépett, az osztálytársai kitörő örömmel fogadták (én is, mert úgy gondoltam, az a bizalom jele, hogy egy üzenetemre egyből reagál és bejön – és nem reménytelen eset). Leültünk négyszemközt beszélgetni, és elmondta, hogy azért ment el otthonról, mert az anyukája folyton szidta, veszekedett vele az öltözködése, a tanulmányi eredménye miatt, a barátját ellenezte, időnként még meg is verte. Azért nem jött iskolába, mert nem akarta, hogy az anyukája rátaláljon.

Az igazgatónkhoz fordultam, hogy bár Tímeának sok az igazoltatlan órája, én mindenképpen szeretném, ha az osztályban maradna, mert ha innen kikerül, végképp elkallódik. Holott ő ennél többet ér. Itt van akihez fordulhat, és aki vigyázhat rá (én is, de az osztálytársai, barátnői is). Behívattuk az anyukát is. Ő elmondta, hogy Tímea egy korábbi, házasságon kívüli kapcsolatából született. Születése után az apuka lelépett külföldre (zenész volt). Sokáig voltak kettesben, nagyon közel álltak egymáshoz, sok programon voltak együtt (kirándulás, vidámpark, állatkert stb.). Aztán később megismerkedett egy férfival, akivel összeházasodott, és három gyermekük született. A kistestvérek miatt Tímea háttérbe szorult, nem jutott már rá annyi ideje. Emiatt már nem érezte otthon jól magát, állandó volt köztük a konfliktus, és időnként emiatt valóban el is csattant egy-egy pofon.

Igazgatói jóváhagyással Tímea tovább járhatott az iskolába, azzal a kikötéssel, hogy ha még egy órát hiányzik, akkor már értesíteni kell a gyámhatóságot/jegyzőt.

Úgy gondoltam, minden megoldódott. Egy héttel később Tímea megint nem jött iskolába, másnap az anyuka kiíratta az iskolából. Teljesen megdöbbentem – és a többiek is. Aztán másnap óra közben megint nyílt az ajtó – megjelent Tímea. Azt mondta, azért jött, hogy elbúcsúzzon – és elsírta magát. Mint kiderült, nem tudott róla, hogy az anyukája kiíratta. Felhívtam az anyukát, hogy tisztázzuk a dolgokat. Tímea igazából azért hiányzott, mert beteg volt (még mindig a barátjánál lakott, nem akart hazaköltözni – elmondása szerint a fiú anyukájával is nagyon jó viszonyban voltak). Az édesanyja viszont azt hitte, hogy lóg (az egyik osztálytársától érdeklődött a lánya után, tőle tudta meg, hogy hiányzik). Mivel nem akarta, hogy meginduljon a hivatalos eljárás, inkább kivette.

Megint mentem a főnökömhöz (ismét hangoztatva, hogy ennek a lánynak nem szabad innen kikerülni). Azt mondta, hogy ő csak úgy tudja visszavenni, ha a gyámhatósággal is tárgyalunk az esetről és kapunk erről egy határozatot. Másnap Tímeával elmentünk a gyámügyhöz, ahol feltártuk az esetet. Végül Tímeát a nagymama gyámsága alá helyezték, és továbbra is járhatott az iskolába.

Tímea esetében az alapprobléma az új apuka megjelenésében gyökerezhetett. Előtte csak az övé volt az anyukája, minden figyelmét ő kapta meg. A házasság után ráadásul jöttek a kistestvérek, s ő egyre inkább háttérbe szorult. Valószínűleg az anyuka sem tudta kellőképpen éreztetni, hogy még mindig fontos a számára. Tímea úgy érezhette, hogy már nem szereti (annyira) az anyukája. Az évek során egyre kevésbé tudták őszintén megvitatni a kapcsolatukat, egyre mélyült a szakadék. Tímea szeretetéhsége vezetett ahhoz, hogy végül a barátjához költözött, mivel úgy gondolta, itt kapja meg azt a szeretetet, figyelmet és törődést, amit otthon hiányolt.

Az anyukájához ellentmondásos kapcsolat fűzte: szerette is, ám haragudott is rá. De a barátja iránt is csak átmeneti, látszólag szoros érzelmek fűzték. Egy év múlva már másik fiúval járt. Amikor rákérdeztem, mi történt ezzel a barátjával, csak legyintett („Ó, az…!”). Szakításuk után haza is költözött. Tímea legszorosabb, legőszintébb kapcsolatai az iskolához fűzték. Osztálytársai szerették, két barátnője is nagy támasz volt számára – szeretetteljes volt a kapcsolatuk, törődtek egymással. Hozzám mindig bizalommal fordult, kölcsönösen tiszteltük, szerettük egymást.

A fő probléma mellett a közvetlen kiváltó okok közé a kamaszkori lázadozás tartozhat (hajviselet, ruházkodás megváltozása). Ráadásul általános iskolában jó tanulónak számított, itt viszont már nem tudta hozni azt az eredményt (ez nagyon sok tanulóval előfordult – a magasabb követelményeknek már nem tudtak úgy megfelelni). Ezek napi szinten jelentkező konfliktusokhoz vezettek, amit Tímea úgy akart feloldani, hogy elmenekült.

A nevelőapához fűződő kapcsolatára is rákérdeztem – elsősorban azt szerettem volna tudni, hogy ő is bántotta-e Tímeát. Nem bántalmazta, amikor róla beszélt, úgy éreztem, mintha nem is számítana neki, egy helyen laknak, de szinte idegenek. De amikor az anyukával beszélgettem, nála is olyan érzésem volt, hogy számára Tímea apukája volt a nagy szerelem, a férje pedig csak pótlék. Sosem találkoztam vele, és Tímea sosem beszélt róla.

Tímea leérettségizett – nem volt mintatanuló, egyszer fizikából közel állt a bukáshoz is. Miután hazaköltözött, többször találkoztam velük, ahogy az anyuka, Tímea és valamelyik kistestvér együtt sétálnak.

Érettségi után néhány évvel kiment Angliába babysitternek, ahol megismerkedett egy olasz fiúval, akivel összeházasodtak. Az utolsó hírem róla, hogy Rómában él, és két gyermeke van.

Részben ennek az esetemnek köszönhettem, hogy ifjúságvédelmi felelős lettem. Amikor elment szülési szabadságra a kolléganő, aki ezt a feladatkört betöltötte, a főnököm azért bízta rám, mert nekem ebben már úgyis van gyakorlatom.