A Fővárosi Pedagógiai Napokon 37 nevelési – oktatási intézmény, amelyek közül 10 (27 %) szegregált gyógypedagógiai intézmény volt, nyitotta meg kapuit az érdeklődő Kollégák előtt, hogy

• megmutassa pedagógiai, szakmai jó gyakorlatát,

• időt, teret, lehetőséget biztosítson a tapasztalat- és véleménycserére, az egymástól való tanulásra.

• A gyógypedagógiai nevelési – oktatási intézményekben

• 9 előadásra és kerekasztal beszélgetésre,

• 24 bemutató órára és bemutató foglalkozásra, valamint

• 2 fővárosi szakmai műhelyfoglalkozásra került sor,

amelyeken összesen 305 kollégát láttak vendégül a rendezők.

Gratulálunk az értékes gyógypedagógiai tevékenységüket bemutató, tapasztalataikat megosztani kész intézmények igazgatóinak és nevelőtestületeinek a sikeres szakmai programokhoz.

2011. december 7-én délután „Átalakulás előtt az SNI tanulók szakképzése” címmel műhelykonferenciát szerveztünk, rendeztünk a megőrzendő értékekre, az elért eredményekre és a jó gyakorlatokra fókuszálva a Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskolában (1082 Budapest, Üllői u. 76.), amelyen a speciális iskolai szakképzésben közreműködőkön kívül, többségi szakképző intézmények pedagógusai, civil szervezetek munkatársai, stb. és szülők is részt vettek (62 fő) a munkából, a katedráról érkezve.

Megtiszteltetésnek vettük Zarándy Zoltán a Budapest Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottságának alelnökének és Királyné Sümegi Erzsébet a Budapest Fővárosi Önkormányzat Oktatási, Gyermek- és Ifjúságvédelmi Főosztály gyógypedagógiai szakreferensének, valamint Csőke Barbara az NSZFI Kutatásszervezési és fejlesztési Osztályának menedzserének érdeklődő részvételét szakmai rendezvényünkön.

A hazai szakképzés – ezen belül a speciális szakiskolai és készségfejlesztő speciális szakiskolai képzés – átalakítása, valamint a fogyatékos fiatalok munkába állása a jelen megváltozott gazdasági, oktatásirányítási helyzetben feltétlenül indokolta azt, hogy számba vegyük és exponáljuk mindazon értéket, lehetőséget és kérdést, amely a téma kapcsán felmerült az SNI tanulók szakképzésében közreműködő fővárosi szakemberekben.

A műhelykonferencia előadói összefoglalták mindazon tárgyi, személyi, tartalmi, szervezeti eredményt, amelyet a szakképzés átalakításának folyamatában feltétlenül megőrzendőnek ítélünk, továbbá intézményi jó gyakorlatok bemutatásával is alátámasztották szakmai érveiket.

Amiről a szakmai tanácskozáson szó volt:

• Hét európai uniós ország gyakorlata a sajátos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók szakképzésében, munkába helyezésében (irányítás, intézményrendszer, képzési struktúra és tartalom, speciális megsegítés, szociális háló stb.), a hasznosítható tapasztalatok összefoglalása

• A fogyatékos fiatalok foglalkoztatása elősegítésének hazai gyakorlata – a civil szervezetek, kiemelten a Kézenfogva Alapítvány tevékenységének tapasztalatai, eredményei

• Az adaptált programok rendszere és jövője – a speciális és készségfejlesztő speciális szakiskolai képzés kialakulása, fejlődése, legitimációja, a tartalmi szabályozás változásai, jelene, jövője

• A mindennapok eredményeit, problémáit egy integráló szakközépiskola, a szegregált speciális szakiskolák és egy készségfejlesztő speciális szakiskola jó gyakorlatán keresztül hallhatták a résztvevők.

Hogyan foglalható össze mindaz, ami ezen az időben szűkre szabott délutánon elhangzott?

A sajátos nevelési igényű diákok szakképzésének jövőjét a Köznevelési, valamint Szakképzési törvény, Szakképzési Alapról szóló törvényalkotás határozza meg. A szakképzés helyét és szerepét illető szakpolitikai döntések, a törvények közötti koherencia megléte, az állami vagy önkormányzati fenntartásból fakadó szerepváltozások, valamint a szakképző intézményi önállóság, vagy ennek változásaképp a tagintézmény státusz kérdései alapvetően befolyásolják a szakképzés sikerességét.

Az eredményes szakképzéshez szükséges feltétel, hogy a szakmai és oktatáspolitikai egyeztetések, a törvényalkotás folyamata során egyértelműen meghatározzák

• a sajátos nevelési igénnyel kapcsolatos fogalmak definícióit, közös értelmezését,

• a szegregáció-integráció területein történő feladatellátás rendszerét,

• a felelősségi szinteket és hatásköröket, szervezeti kereteket.

A sajátos nevelési igényű diákok szakképzése, oktatása-nevelése napi gyakorlatát illetően a törvények szintjén kiemelt figyelmet érdemelnek az alábbi kérdések és szempontok, úgymint

• A tervezett 4 év szakközépiskolai képzés elegendő az érettségi és a FEOR szakképzési szint eléréséhez az ép intellektusú testi, érzékszervi fogyatékos SNI-diákok körében?

• A holland modell szerinti TISZK-ek humán erőforrás és tárgyi eszközök tekintetében felkészültek lesznek-e SNI diákok szakképzésére?

• A közvetlenül adható szakképzési hozzájárulás, fejlesztési támogatás helyett tervezett állami pályázati elosztó rendszer lehetőséget ad-e célzott SNI-s fejlesztésekre?

• A NAT és a kerettantervi 10% szabad sáv hogyan illeszkedik az SNI integráció igényeihez?

• Az új OKJ, SZVK és KP milyen tanulási környezetet biztosít majd az SNI diákok számára?

• A sajátos nevelési igényű diákok eredményes szakképzéséhez, az eddigi értékek, jó gyakorlatok megőrzéséhez alapvető fontosságúnak tartjuk

 a sajátos nevelési igényű diákok nevelési – oktatási – képzési szükségleteit kielégítő, érdekeit biztosító, az érdekelt partnerek együttműködését támogató törvényi szabályozás megszületését;

• a köznevelési és a szakképzési rendszer törvényi/pedagógiai harmonizálását;

• a támogató pályázati rendszer biztosítását.

A sajátos nevelési igényű diákok sikeres szakképzésének alapvető feltétele az érintett szakképző intézmények és a gyógypedagógiai intézmények, szakszolgálatok kapcsolatát érintő – törvényi, szakmai és intézményi szinten egyértelműen meghatározott – feladatok és felelősségek rendszerének kialakítása.

A jogi szabályozásban, a mindennapok pedagógiai gyakorlatában az esélyegyenlőséget elősegítő pozitív diszkrimináció fenntartása lényeges szempont:

• a jelenlegi beiskolázási korhatár meghatározásának megőrzése,

• a nyújtott képzés biztosítása,

• a gyakorlatorientált adaptált programok rendszerének kialakítása, bővítése,

• a második szakképzés ingyenessége,

• az egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció – rehabilitáció,

• a szakszolgálatok igénybevételének további biztosítása,

• a speciális vizsgaszervezés, - lebonyolítás, stb.

Azaz, mindazon eredmény, amelyet a jelenlegi jogszabályok rögzítenek.

A fentieken túl, úgy véljük, hogy az állam, a fenntartók, a kamarák nagyobb feladatvállalására van szükség

• az SNI tanulók szakképzésében a külső gyakorlóhelyek kialakításában, biztosításában,

• az SNI tanulók szakmai versenyeinek megőrzésében, bővítésében, finanszírozásában,

• továbbá a munkába helyezésben, a munka világába való átvezetésben,

• az egész életen át tartó tanulás segítő támogatásában,

• a fogyatékos fiatal életútjának nyomon követésében és szükség szerint az ismételt munkába helyezésében, életvezetésének segítésében.

Tudjuk, hogy ez az ellátási, gondoskodási forma financiálisan az átlagosnál nagyobb terhet jelent jelenleg, azonban a szociális ellátások rendszere még inkább megterheli az államkasszát. Ezen túlmenően pedig meggyőződéssel valljuk, hogy a fogyatékos fiatalok egy (több) adekvát szakma/rész szakképesítés birtokában értékteremtő munkát képesek végezni, amely által a társadalomba való integrációjuk is sikeresen valósul meg.

Végső soron ez az a cél és feladat, amelyen az oktatás-politikának, a társadalomnak és a gyógypedagógiának együttesen munkálkodnia kell.

Köszönjük a Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskola igazgatójának, Kajáry Ildikónak, hogy együttműködő partnerünk volt a műhelykonferencia megrendezésében.

Köszönjük a megjelent kollégáknak, hogy felelősen együtt gondolkodtak velünk.

Bogyó Mária
pedagógiai előadó