1. Fogalmak tisztázása [1]

Ahhoz, hogy a nevelési vizsgálatok helyét, szerepét el tudjuk helyezni egy nevelési – oktatási intézmény pedagógiai, szakmai tevékenységrendszerében, szükséges néhány alapvető fogalom tisztázása.

Ezek a fogalmak a következők.

1.1. Személyiségformálás

A nevelés tulajdonképpen a személyiségformálás folyamata.
Jelenti a gyermek, tanuló

• tudásának gyarapítását,
• értelmi képességeinek fejlesztését,
• világnézetének, erkölcsi tulajdonságainak, jellemvonásainak kialakítását,
• ízlésének megalapozását, formálását, és
• testi képességeinek kifejlesztését.

1.2. Szocializációs folyamat

A szocializáció az egyénnek az adott társadalomba való beilleszkedését szolgálja.
Lehet spontán (pl. családi szocializáció) és irányított (pl. kultúrpolitikai ráhatások).
A nevelés és a szocializációs folyamat között szoros kapcsolat van.

1.3.Nevelés

A nevelést pedagógiailag már nem bipoláris kölcsönhatásként értelmezzük, hanem társadalmi folyamatként. Olyan társadalmi folyamatként, amely napjainkra kiszélesedett mind időintervallumát, mind a nevelő hatások mennyiségét tekintve.
A nevelés folyamatában érvényre jutnak a társadalom, a pszichológia, a biológia, a fiziológia törvényszerűségei, amelyek ennek a folyamatnak a komplexitását fémjelzik.
A nevelő hatások nem mindig állnak összhangban egymással, ezért a nevelést ellentmondások terhelik.
Ezek fakadhatnak a társadalom negatív jelenségeiből, az iskolai ártalmakból, az irányítás és az önállóság közötti látszólagos ellentétből, a nevelés közösségi ráhatása és az egyéni bánásmód problematikájából, a gyermek, tanuló új szükségletei és a fejlettségi szintje adta lehetőségek esetleges diszkrepanciájából.

Az iskola nevel, azaz a gyermek, tanuló teljes személyiségét formálja, fejleszti, segíti szocializációját.
Ez jelenti az oktatást is, amely a tudás elsajátítása révén történő személyiségformálás.
Jelenti továbbá azt is, hogy a tanórán-, iskolán kívüli tevékenységrendszer működtetésével a nevelő – fejlesztő tevékenységek és nevelő hatású események összefüggő sorozatát kapcsolja össze koherens, konzisztens egésszé.
Az iskola spontánul szocializál a csoportviszonyok révén, a tananyag, az alkalmazott pedagógiai módszerek, motivációs eszköztár és a pedagógusok személyisége által. Ezek a nevelési hatások a nevelési folyamat szerves részét képezik azáltal, hogy a nevelés céljának és konkrét feladatainak megvalósítását szolgálják.
Az intézményes nevelés tehát a neveltek életének és tevékenységének tudatos megszervezése és irányítása közösségi keretek és formák között.
A nevelés folyamatában három ismétlődő mozzanat érhető tetten.

Ezek a következők:

• A tapasztalás, amely lehet spontán és irányított egyaránt. Az irányított tapasztalatszerzésben a cél a meglévő érzelmek fejlesztése, megváltoztatása, újak keltése.
• A tudatosítás, amelynek végeredménye a belátott, realizálható normák megjelenése. A tudatosítás során a cél a normák kvantitatív és kvalitatív bővítése.
• A tevékenység, amelyjelenti a normáknak megfelelő tevékenység gyakorlását.

1.4.Nevelési vizsgálat

A nevelési vizsgálaton a gyermekek, tanulók (egyén), illetve közösségük (csoport, osztály, évfolyam stb.) fejlettségének összevetését értjük a nevelési célokkal, követelményrendszerrel.
Ezzel azonban a vizsgálat nem zárható le, mert az elemzést, értékelést követi a további pedagógiai teendők megfogalmazása, ezek végrehajtása, majd mérése, elemzése, értékelése.
Tehát a nevelési vizsgálat a nevelési folyamat célirányos vezérlésének, fejlesztésének funkciójával is bír.
A nevelési célok, feladatok, követelmények a nevelési – oktatási intézmények stratégiai alapdokumentumában (helyi nevelési program, pedagógiai program) meghatározottak.
A nevelési vizsgálatban az egyén és/vagy a közösség fejlettsége áll a fókuszban.
A gyermek, tanuló (egyén) fejlettségétteljesítménye, tulajdonságai, meggyőződése, cselekvésének motívumai, elvei és eszményei mutatják.
A közösség fejlettségét pedig az alábbiak:

• a közösségi tevékenység színvonala,
• szerkezetének alakulása,
• az önkormányzat fejlettségi szintje,
• a közösségi közvélemény ereje,
• rétegződése,
• a közösségi és az egyéni célok viszonya,
• a külső és belső kapcsolatok minősége,
• az egyéni arculat, stílus, hang, hagyományrendszer.

1.5.A nevelési vizsgálat módszerei

1.5.1.A megfigyelés
A megfigyelés jellemzői:

• időtartamát tekintve lehet rövid vagy hosszú,
• lehet alkalomszerű és tervezett,
• magára a gyermekre, tanulóra és csoportjára, közösségére egyaránt irányulhat,
• a gyermeki, tanulói tevékenység egészére, vagy annak meghatározott területeire terjedhet ki.

A megfigyelés az egyik legáltalánosabb vizsgálati módszer a nevelés eredményességének megállapításában. Tartalma, terjedelme, időtartama mindig a megfigyelés célja által determinált.

1.5.2.Az interjú
A pedagógus és a gyermek, tanuló közötti beszélgetés eredményére a köztük meglévő bizalom van hatással. Ez tehát elengedhetetlen feltétel.
Az interjú hasznos információszerzési módszer lehet a tanulók érdeklődéséről, motivációjukról, ítéletalkotásuk és erkölcsi, világnézeti, politikai ismereteik színvonaláról.

1.5.3.Az írásbeli felmérés
Ez a módszer tulajdonképpen a kérdőíves kikérdezést jelenti.
A kérdőívek összeállítása, elemzése, értékelése a pedagógiai kutatás módszertanában való jártassággal rendelkező pedagógus közreműködését igényli.

1.5.5.A tanulói produktumok elemzése
A gyermekek, tanulók által készített írásbeli, tárgyi, művészeti produktumok elemzéséből, értékeléséből szintén információk nyerhetők fejlettségi szintjükről.

1.5.6.Személyiségtesztek
Személyiségtesztet csak pszichológiai végzettségű és képzettségű szakember vehet fel. Ez tehát az iskolapszichológus (ahol van) bevonását jelenti.
Időigényes módszer.

1.5.7.Szociometriai mérések
A közösség szerkezetének adott időpontú vizsgálatára szolgálnak a szociometriai módszerek.
Ha rendszerszerűen kerülnek alkalmazásra, felmérhető a közösség rétegződése, a gyermek, tanuló közösségben elfoglalt helyzete, illetve nyomon követhető mindezek változása.

2. Mit mondanak a jogszabályok?

Az 1993. évi LXXIX. törvény a Közoktatásról (továbbiakban: Ktv.) 48. § (1) bekezdés b) pontja előírja, hogy a Pedagógiai Program részét képező Helyi Tantervben kell meghatározni:

• az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit, formáit,
• a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minősítésének követelményét,
• a tanuló teljesítménye, magatartása és szorgalma értékelésének, minősítésének formáját,
• a tanulók fizikai állapotának méréséhez szükséges módszereket.

Továbbá, a Ktv. 48. § (4) bekezdése írja elő azt, hogy ebben az intézményi alapdokumentumban kell rögzíteni az iskolai írásbeli beszámoltatások formáit, rendjét, korlátait, a tanuló tudásának értékelésében betöltött szerepét, súlyát.
A Ktv. 40. § (12) bekezdése rendelkezik az intézményi minőségirányítási program (IMIP) megalkotásáról, működtetéséről, kötelező tartalmi elemeiről. Az IMIP-ben tehát meg kel határozni – többek között – az intézmény működésének folyamatait, azok ellenőrzési, értékelési rendszerét.
Az IMIP végrehajtása során figyelembe kell venni az országos mérés és értékelés eredményeit.
Látható, hogy a jogalkotók az iskolai nevelés (a személyiségformálás folyamata) helyi eredményességének megállapítása érdekében rendelkezéseket hoztak. Az is látható, hogy ezek a rendelkezések a tanulók egyéni, tudásbeli teljesítményére fókuszálnak. Ezen előírásokat a nevelési - oktatási intézményeknek pedagógiai mérési, értékelési rendszerük kialakítása során kötelezően kellett figyelembe venni, ami természetesen azt is jelenti, hogy a gyermekek, tanulók fejlődésének mérése, értékelése helyi rendszere ennél összetettebb lehet.
Ha az IMIP-re vonatkozó előírásokat nézzük, a kulcsfolyamatok megállapítása, a működtetés, az ellenőrzés – értékelés az egyéni arculattal, feltételrendszerrel, mikro- és makro környezettel rendelkező, a nevelő, oktató, fejlesztő munka helyi és egyedi sajátosságaival bíró intézmények feladata.
A partneri igények, szükségletek, elégedettség rendszeres monitorozása a folyamatos intézményi fejlődés és fejlesztés fontos alapja.
A jogszabályi előírások realizálása a mindennapok pedagógiai – szakmai gyakorlatában jelenti tehát azt – a gyermekek, tanulók nevelése, oktatása, személyiségük fejlesztése vonatkozásában -, hogy az intézmény kidolgozott mérési, értékelési rendszert működtet annak érdekében, hogy szakaszosan, vagy folyamatosan, megbízható információkat nyerjen a gyermekek, tanulók fejlődéséről, a nevelő – oktató munka eredményességéről, hatékonyságáról.
A mérések eredményeinek elemzése, értékelése megerősítheti a pedagógiai programban deklarált pedagógiai (nevelési, oktatási, fejlesztési) alapelvek, célok, feladatok helytállóságát, vagy azok módosítását indukálhatja.

3. A nevelési vizsgálatok és a mindennapok pedagógiai gyakorlata

A nevelési vizsgálat összetett folyamat, amely a nevelés összetettségéből ered.
Jelenleg a közoktatási intézmények egy része csak arra vállalkozik, hogy bizonyos módszereit használja fel a mérési - értékelési rendszere működtetésében (Pl. megfigyelés, szociometriai felmérés).
A mindennapok pedagógiai gyakorlatában az oktatás eredményességének vizsgálata az elterjedt metódus. E tekintetben gazdag szakirodalom és tapasztalat áll rendelkezésre.
A tanulók tudásszintjét (az elsajátított tudás, készségek, képességek azon része, amelyet mérni, értékelni lehet) rendszeresen mérik az intézményekben (a Helyi Tantervben rögzítettek szerint), de országosan és nemzetközi szinten is. Nem véletlenül, mivel az egyéni teljesítmény (tudásszint) a legkönnyebben vizsgálható fejlettségi mutató.
A gyermekek, tanulók fejlettségének további mutatói, úgymint az egyéni tulajdonságok, meggyőződés, motívumok, attitűdök, elvek és eszmények vizsgálata már kevésbé kidolgozott, elterjedt.
A tudásszint mérésekhez kapcsolódó „háttérkérdőívek” alkalmazása – amelyek a tanulási szokásokra irányulnak elsődlegesen – tekinthetők általánosnak és ezek is inkább a térségi, országos mérések esetében jellemzők.
Az első fejezetben említett egyéni és közösségi fejlettségi mutatók mérésére a nevelési vizsgálatok szolgálhatnának.
A közoktatási intézmények szakmai, pedagógiai autonómiájának létrejöttével, megerősödésével természetesen erre is akadnak példák.
Gondoljunk azokra az óvodákra, amelyek a Dr. Porkolábné Balogh Katalin nevével fémjelzett komplex mérési – értékelési rendszert alkalmazzák tudatos, preventív céllal, vagy a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek fejlettségének megállapítására szolgáló PAC mérőeszköz használatára a sajátos nevelési igényű gyermekeket, tanulókat nevelő – oktató – fejlesztő intézmények esetében. Ez a gyógypedagógiai diagnosztizáló eljárás a szociális felmérésre (önkiszolgálás, kommunikáció, szocializáció, tevékenység) és a személyiség felmérésére (önkiszolgálás, alkalmazkodás, kedélyállapot stb.) tagolódik.
Fontos megjegyezni azt, hogy a gyermek, tanuló fejlettségének mutatói csak együttesen adnak hű képet az egyén neveltségi szintjéről, azaz az egyénnek egy adott időpontban mutatott fejlettségéről a nevelési célhoz viszonyítva.
Tehát az adott időpontban mért teljesítménye, tulajdonságai, meggyőződése, cselekvésének motívumai, elvei és eszményei. Ezek alakulását, fejlődését, fejlettségét mérni összetett feladat.
A közösség fejlettségének megállapítása sem kevésbé komplex eljárás.
Ha a gyermek, tanuló neveltségi szintjének megállapítására, illetve ennek eredményeként a fejlesztés további feladatainak meghatározására, megoldására már az intézménybe kerüléstől kezdődően, periodikusan kerül sor, a nevelési – oktatási folyamat optimalizálható, a pedagógiai
tratégiai alapdokumentumban deklarált célok elérése mind teljesebb mértékeben realizálható.
A nevelési vizsgálatok alkalmazásának kritériumai tehát:

• a rendszeresség,
• a pedagógiai diagnózis felállítása és
• a folyamatkövetés megvalósulása,
• a kvalitatív és kvantitatív elemzés, értékelés,
• az eredmények összefüggésrendszerben való értelmezése.

Mindezek megvalósítása a nevelőtestületektől együttműködést, tudatosságot, a fejlődés és fejlesztés melletti elkötelezettséget, időt, energiát stb. kíván meg intézményi és személyes szinten egyaránt.
Egy adott intézmény mérési – értékelési rendszerében működtetett nevelési vizsgálat eredményei más intézmény eredményeivel teljes egészében, természetesen, össze nem vethetők, még akkor sem, ha például azonos településen találhatók, vagy azonos a feltételrendszerük, hiszen a nevelés folyamatára számos tényező (pl. a gyermekek, tanulók szociokulturális háttere) befolyásolja.
Az azonban bátran kijelenthető, hogy a tudatos pedagógiai vezérléssel, tervszerű, folyamatos értékeléssel mind a gyermekek, tanulók, mind közösségeik fejlődnek az adott intézményben.
A fentiek alapján körvonalazható a nevelési vizsgálatok alkalmazásának előnye és akadálya egyaránt – különösen a gyógypedagógiai intézményekben, ahol a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók esetében a megismerés folyamata, a teljes korrigáló, kompenzáló, habilitatív, gyógypedagógiai nevelés – oktatás - fejlesztés a fogyatékosság következtében speciálisan szervezett, vezérelt.

Sajnálatos, hogy a magyar közoktatásban a nevelési vizsgálatoknak nem alakult ki kultúrája, és sajnálatos az is, hogy az e témában végzett kutatások, kezdeményezések sem kapnak elég publicitást.
Sajnálatos azért, mert az, hogy egy fiatal az életbe, a munka világába milyen készségekkel, képességekkel, attitűdökkel, kompetenciákkal, értékekkel, tulajdonságokkal, stb. lép be az intézményes nevelést követően, nagymértékben függ azoktól a komplex nevelő hatásoktól, amelyek az óvodáztatástól tanulmányai befejezéséig érik a közoktatási intézményekben. Ezen nevelő hatások eredményessége végső soron a gyermek, tanuló későbbi életútjában mutatkozik meg.
Ehhez elengedhetetlen – többek között -  a nevelési – oktatási intézmények és a családi ház együttműködése, a nevelési folyamat tervezett, szervezett, ellenőrzött (mért), értékelt végig vitele, márpedig ez nehezen kézelhető el a nevelési vizsgálatok nélkül.
Biztatjuk a közoktatási intézmények vezetőit és pedagógusait arra, hogy új pedagógiai programjuk kidolgozásakor a nevelési vizsgálatokat is építsék be pedagógiai mérési – értékelési rendszerükbe.

Végül, álljon itt egy rövid szakirodalomi ajánlás a téma iránt érdeklődök számára:

Ruth Bang: A célzott beszélgetés Bp. 1980. TK Kiadó
Ruth Bang: A segítő kapcsolat Bp. 1980. TK Kiadó
Bábosik István – Bíró Katalin: Az általános iskolai tanulók erkölcsi, társadalmi fejlettségének vizsgálata Bp. 1980. TK Kiadó
Bábosik István: Alkalmazott neveléselmélet Bp. 2003. OKKER Kiadó
Bábosik István: Az iskola nevelési hatékonyságának mutatói Új Ped. Szemle 2000/4.
Bábosik István: Az oktatás nevelőhatásának vizsgálata 1970.
Füle Sándor: A nevelési eredmények vizsgálata Bp. 1987. BTF. (Továbbképzési füzetek 1.)
Thomas Gordon: A tanári hatékonyság fejlesztése Bp. 1989. Gondolat Kiadó
Kósáné Ormai Vera – Porkolábné Balogh Katalin – Ritoók Pálné: Neveléslélektani vizsgálatok Bp. 1987. TK Kiadó
Kósáné Ormai Vera: A mi iskolánk: neveléspszichológiai módszerek az iskola belső értékelésében Bp. 1998. OKI
Majzik Lászlóné: Nevelési eredményvizsgálat az osztályfőnök munkájában Bp. 1972. TK Kiadó
Sárváry Mariann: A nevelőmunka hatékonyságának mérése Új Ped. Szemle 2003/2.
Szabó Ildikó – Szekszárdi Ferencné szerk.: Az osztálytükörtől a falfirkáig – Módszerek (nem csak) osztályfőnököknek Bp.1992 OKI
Szekszárdi Ferencné: Megismerni a megismerhetetlent: Diagnosztizálás és folyamatkövetés a nevelés során Veszprém, 1994. MPI
Szekszárdi Júlia: Az osztályfőnök értékelő munkája: nevelési eredményvizsgálat – In.: Tanári létkérdések Bp. 1994. Raabe Kiadó H 4.2.

Bogyó Mária
pedagógiai előadó

[1] A fejezet Majzik Lászlóné és Szekszárdi Júlia írásai alapján készült.