Bárczy István beszéde a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium
átadásán, 1912-ben:

Bárczy István

Weszely Ödön

A XIX. század utolsó negyedétől kezdődően évtizedek alatt világvárossá fejlődött Budapest. Az ipar, a gazdasági élet fejlődése elodázhatatlan szükségletté tette a közoktatás fejlesztését is. E munkának Bárczy István volt a szellemi vezére kezdetben mint közoktatásügyi tanácsnok, majd mint a főváros polgármestere. Bárczy világosan látta, hogy a közoktatás fejlesztését az alapoknál kell kezdeni. Programja szerint a legfontosabb teendők az iskolahálózat fejlesztése, a főváros sajátosságait figyelembe vevő helyi tanterv megalkotása és a budapesti pedagógusok – elsősorban a tanítók – szakmai, pedagógiai és pszichológiai kultúrájának emelése volt.

Bárczy javaslatára a főváros érettségire épülő tanítóképző létesítését kérte az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Ez az intézmény vállalta volna a már működő tanítók továbbképzését is. A minisztérium a tanítóképző létesítéséhez nem járult hozzá, a tanítók továbbképzésének megoldását viszont a fővárosra bízta. A továbbképzés szervezeti és tartalmi kidolgozására Bárczy dr.Weszely Ödön tanulmányi felügyelőt kérte fel.

A Szeminárium szervezete

A Szeminárium a maga idejében a kor követelményeinek maximálisan megfelelő komplex intézmény volt az alábbi szervezeti felépítéssel: Tanfolyamok: 1. tanfolyam a kezdő tanítók számára, 2. tudományos előadások, 3. technikai és művészeti tanfolyamok, 4. idegen nyelvi tanfolyamok. Laboratóriumok:  -  pedagógiai, -  lélektani, -  fizikai. Pedagógiai Könyvtár, Pedagógiai Múzeum.

Ebben az időben Európában már működött néhány pedagógus-továbbképző intézmény. Weszely gondosan tanulmányozta ezek szervezetét, tevékenységük tartalmi elemeit.
Olyan intézmény kialakítására törekedett, amely a kezdő tanítót bevezeti az iskolai munkába, megszünteti képzettségének hiányosságait, alkalmassá teszi hivatásának magas szintű gyakorlására, a már működő pedagógusnak pedig lehetőséget ad szakmai-pedagógiai műveltsége gyarapítására.
Weszely tervezetét a főváros közgyűlése elfogadta, és Bárczy István 1912. február 1-jén a VIII. kerületi Mária Terézia – ma Horváth Mihály – téri iskola épületében megnyitotta a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot. Megnyitó beszédében Bárczy kiemelte, hogy a Szemináriumban "megismerheti a kezdő tanító a fővárosi iskolát a maga valóságában, annak tényleges gyakorlatát, elméleti alapját és ideális követelményeit. Kiegészítheti tudását azzal, amit neki a képző nem nyújtott, mert részben a tárgyak nagy zsúfoltsága miatt, részben a képzőbe járó tanulók kora miatt nem is nyújthatott.”

Horváth Mihály tér - Fazekas Gimnázium

A Szeminárium feladatai közé tartozott a tanfolyamok, tudományos előadások szervezése, s az intézményen belül pedagógiai, lélektani és fizikai laboratórium működtetése.
Az intézmény első igazgatója a szervezetét, koncepcióját kialakító Weszely Ödön lett. A továbbképzést szakterületük kiemelkedő képviselői végezték.

Az 1912. február 1-jén megnyitott Pedagógiai Szeminárium egy nagyvonalú várospolitikai koncepció részeként jött létre, s noha az eltelt majd’ 10 évtized alatt számos társadalmi, eszmei és szakmai áramlat, gazdasági küzdelem edzette, máig áll, sőt helytáll a Bárczy István által megálmodott „ház”.

Annak ellenére, hogy a 99 év alatt többször változott az intézmény neve, feladatrendszere, funkciója és működési feltételei – s a változás napjainkban is zajlik –, az itt dolgozók megőrizték az alapítók szándékát: pedagógusgenerációkat, pedagógusok tízezreit támogatták hivatásuk minél magasabb szintű gyakorlásában.

Az intézet 2008. szeptember 1-jén egykori igazgatója, Mérei Ferenc nevét vette fel, akinek emlékére szobrot is állítottak a Vas utcai épület belső udvarában.
Weszely Ödön, az első igazgató pedig névadója lett az intézet művészeti galériájának (Weszely Galéria), ahol művésztanárok és a fővárosi iskolák mutatják be alkotásaikat.

Az elsősorban pedagógus-továbbképzéssel, szaktanácsadással, pályaválasztási tanácsadással, versenyszervezéssel, a sajátos nevelési igényű gyerekek pedagógiájával és agresszió-megelőzéssel  foglalkozó intézmény célja - jelenlegi igazgatója, Sárik Zoltán szavait idézve - ma is az, hogy az alapítók által megfogalmazott pedagógiai programot és törekvést folytatva a fővárosi pedagóguskollégák munkáját segítse.