A Főpolgármesteri Hivatal Dísztermében tartott rendezvény világhírű vendégei Elliot Aronson és Carol Tavris amerikai szociálpszichológusok voltak, akik a neves tudós legutóbbi – Columbine után Az iskolai erőszak szociálpszichológiája című – könyvének magyar nyelvű megjelenése alkalmából látogattak Magyarországra.
A Tolerancianapon Sárik Zoltán, a Mérei Ferenc Pedagógiai Intézet igazgatója
előadásában bemutatta, hogy az intézet milyen szerepet tölt be az iskolai agresszió visszaszorításában.
Beszélt az Agresszió munkacsoportról, mely az agresszió megelőzését és kezelését
célzó projekteket valósít meg.
Klein Sándor pszichológus, egyetemi tanár szubjektív élményekkel megtűzdelt előadásában az
Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Erőszakmentes és egészségtudatos iskola nevű mozgalmáról beszélt, majd Kozák Zsuzsanna pedagógiai szakértő felvezetésével
a „Párbeszéd a tanórán” című toleranciatréning-film előzetesét láthatták a résztvevők. A másfél órás
videó olyan kommunikációs gyakorlatokat mutat be, melyek ötleteket, vitaalapot
nyújthatnak ahhoz, hogy tanulás közben a csoportban jóleső és konstruktív párbeszéd
alakuljon ki.
A Budapesti Amerikai Nagykövetség szervezésében megvalósuló Toleranciatáborról Lisa Harshbarger a Regionális Angol Nyelvi Iroda vezetője beszélt.
A szünet előtt a Bozsik Yvette Társulat a Tánceánia és a Gördülő Tánccsoport
kerekesszékes fiataljainak bevonásával a
Lélektánc című produkció egy lenyűgöző részletét mutatta be, melyet a közönség vastapssal
köszönt meg az előadóknak.
A pedagógiai kezdeményezések-ről szóló előadások után kerekasztal-beszélgetésre
került sor az együttműködésre és a toleranciára nevelés lehetőségeiről. Itt
Elliot Aronson és Carol Tavris részletesen beavatta a résztvevőket azokba a tapasztalatokba, melyeket az Egyesült
Államokban az iskolai agresszió visszaszorításában szereztek.
E. Aronson szerint a folyamatos versengés csak növelte az előítéletet és az agressziót a
gyerekek között. A kutató által 30 évvel ezelőtt bevezetett mozaikmódszer meghozta
az eredményt: sokan megszerették az iskolát, az agresszió pedig jelentősen csökkent.
A beszélgetés alatt Erdélyi Eszter szegedi gimnáziumi tanár, a balkáni háború idején kezdő pedagógusként a Vajdaságból
érkezett diákokkal szembeni szegregációt tapasztalta meg, a beszélgetésbe kapcsolódva
szintén a kooperatív tanulási technikák közösségfejlesztő hatásáról számolt be.
Az eszmecserébe bekapcsolódó két diák, Balogh Veronika és Molnár Dániel személyes iskolai rossz tapasztalatairól mesélt. Felvetették az előítéletes
tanár mozaikmódszer alkalmazásával szemben érzett kétségeiket is. E. Aronson úgy vélte, a magyarok hasonlóan gondolkodnak a romákkal kapcsolatban, mint az
amerikaiak a feketékkel vagy spanyolajkúakkal kapcsolatban. "Texasban, ahol én
dolgoztam, komoly előítéletek éltek az emberekben, mégis sikerült leküzdeni. És
ma már fekete elnöke van Amerikának. Tehát igenis változhatnak a dolgok" - mondta,
elismerve, hogy ezek a folyamatok lassan, "frusztrálóan lassan" haladnak előre.
Mindenesetre úgy értékelte, a mozaikmódszerrel tanító előítéletes tanár kevesebb
kárt okoz, mint aki csak megszokott módon tárgyalja a tananyagot, ugyanis az egymás
elfogadására hangolódott gyerekek szembekerülnek a tanár esetleges előítéleteivel.
Kivovics Ágnes a Fazekas M. Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium vezetőtanítója arról szólt,
hogy a tehetség és a siker is lehet ok a kirekesztésre. A magas presztízsű, a
sokféle tanulmányi versenyben sikeres, ún. tehetséggondozó iskolák esetében is
szükségesnek látja a mozaikmódszer alkalmazását, bár ennek megvalósítása pont
a versenyzést igénylő tehetséges tanulóknál más jelleget kell, hogy öltsön.
Raduly István, aki tanárképzős hallgatókat oktat a Pécsi Tudományegyetem Romológia szakán,
arról beszélt, hogy szemináriumán a romákkal kapcsolatos előítéletek eloszlatására
törekszik, mégpedig úgy, hogy szabad folyást enged hallgatóinak véleményeik ütköztetésére.
Fontosnak tartja - mondta -, hogy diákjai mindent kimondjanak, mert így szembesíteni
lehet őket a bennük élő sztereotípiákkal. Szemináriuma legnagyobb eredményének
azt tartotta, hogy a fiatalok nyitottá válnak a diskurzus során.
A program végén E. Aronson még sokáig dedikálta - az Ab Ovo Kiadó által a helyszínen
kedvezményesen árusított - könyveit.
[A fényképeket Hajdrák Tímea készítette.]