Versailles, a Nagy Trianon kastély 52 méter hosszú és 7 méter széles folyosója, a Galérie des Cotelle, 1920. június 4., budapesti idő szerint délután 16 óra 30 perc – „a Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.” – részlet a trianoni békeszerződés szövegéből.

A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait.

Amikor gróf Tisza István 1918. október 17-én elmondott utolsó parlamenti beszédében beismerte, hogy az első világháború ötvenegyedik hónapjában „az erőviszonyok eltolódásánál fogva a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet, és hogy ennek folytán keresnünk kell a békét oly feltételek mellett, amelyeket ilyen viszonyok között ellenségeink elfogadnak”, a képviselőházban senki sem tudhatta, milyen súlyos következményei lesznek a világháborús vereségnek.

A Magyar Királyság lakóinak száma 20 886 487-ről 7 615 117-re esett vissza. Noha az elcsatolt területeken élők többsége nem volt magyar nemzetiségű, a békeszerződés során az országhatárok megvonása gyakran nem követte a nyelvi vagy nemzetiségi határokat. Sok esetben egységes tömbben élő magyar lakosságú területeket is elcsatoltak. Mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új magyar állam határain, mely határok az ország testéből mindössze egyharmadnyit őrizhettek meg.

A magyar történeti közgondolkodás egészen napjainkig nem alakított ki egységes viszonyulást a trianoni döntéshez, amely Magyarország szétbomlásához, a történeti sorsközösség évezredes hagyományainak elvesztéséhez, Magyarország területi és lelki megcsonkításához vezetett.

Kilencven év telt el azóta. Nemzeti közösségünk számára mindig is lelkiismereti kérdés volt, hogyan gyógyítsuk be a sebet, amit a nemzet testén ez a diktátum okozott.

Kosztolányi Dezső, a délvidéki Szabadkán született s ott is nevelkedett jeles költőnk 1924-ben, a Bús férfi panaszai c. versciklusában így ír erről a fájdalomról:

„Szülőföldemnek bús határa, hajh,
elér-e még a bánat és sóhaj?

Mert hozzád többé nem visz a vonat,
csak így emelhetem rád arcomat.

Gyermekkorom, áldott gyermekkorom,
te hontalan, hozzád kiáltozom.

Bölcsők, koporsók, temetői por
és templomok ormán az estbíbor.

Kis iskolánk, amelybe a harang
oly édesen beszélt, akár a lant.

Lombok, virágok és színes kavics
a sínek mellett. Hullámos Palics.”

Magyar hazánk földrajzi határai immár véglegesek. Magyar szívünk azonban ma is dobog e határokon túl, magyar szavunk ma is anyanyelve a határainkon kívül rekedt, egymástól gyakran elszakított családoknak, vagy a távoli országokban élő magyaroknak.

Az Országgyűlés 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett elfogadta, hogy a nemzeti összetartozás emléknapjaként tartsuk számon az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját, június 4-ét.

A magyar szív és a magyar szó léte, öröme mindannyiunk szabad hitvallása, amit nem köthetnek gúzsba sem hatalmak, sem határok.

„Nem sokaság, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat! - kiáltja Berzsenyi Dániel A magyarokhoz c. ódájában.

Emeljük fel fejünket, egyenesítsük ki derekunkat, s emlékezzünk szabad lélekkel minden év június 4. napján erre a nemzetünket egyben tartó erőre, hitre, amely rendre velünk volt Rákóczi katonáiként, 1848 honvédjeiként, s 1956 szabadságharcosaiként!

Tisztelettel kérem és felhívom az oktatási intézmények vezetőjét arra, hogy a tanulókkal ismertessék meg e nap jelentőségét, szerepét.

Dr. Hoffmann Rózsa
oktatási államtitkár

[Forrás: okm.gov.hu]