Hoffmann Rózsa honlapján olvasható az alábbi összefoglaló az államtitkár Nevelés és etika című előadásáról:
Hoffmann Rózsa hangsúlyozta, hogy a társadalom etikai állapotának megteremtésében
rendkívül fontos szerepe van az oktatásnak és a nevelésnek. A pedagógia és az
etikai kapcsolatáról szólva utalt arra, elsőként azt kell megállapítani, hogy
milyen okok vezettek a jelenlegi állapotok kialakulásához. Mint mondta, a természettudományok
fejlődésének következtében, a XIX. században elterjedt az a felfogás, hogy a világ
jobbá tételéhez, a boldoguláshoz elegendő a tudomány eredményeinek alkalmazása.
Ám rövidesen beigazolódott, hogy erkölcs és etikai szabályok, értékek nélkül önmagában
kevés mindaz, amit tudományos úton meg lehet teremteni. Évtizedeken át például
a pedagógusképzésben sem fektettek megfelelő hangsúlyt az erkölcsi, etikai képzésre.
Így a tanárok is bizonytalanok voltak abban, miként beszéljenek a gyermekeknek
olyan alapvető értékekről, mint a hűség, a becsület, az idősek tisztelete. Bennük
sem tudatosodott, hogy erősíteni kell a diákokban azt az erkölcsi rendet, amit
megörököltek az elődeiktől és tovább adnak az utódainak, s az ember legjellemzőbb
életformája. A megfelelő etikai nevelés nélkül a fiatalok nem tudják, mi a helyes
és mi a rossz.
Az államtitkár utalt arra, hogy tanítók és tanárok generációi szereztek úgy diplomát,
hogy nem hallottak Fináczy Ernő neveléstudósról, aki a nevelést, s ezen belül
is erkölcsi értékek átadását tartotta a pedagógiai munka alapjának.
Hoffmann Rózsa szólt arról az értékvesztésről, amit az elmúlt húsz évben elszenvedett
a társadalmunk, s ami befurakodott az iskolák falai közé is. E jelenség következménye,
hogy a gyermekek megkérdőjelezik a jót, összekeverik az értéket a csalással, a
hazugsággal, általánossá vált a verbális, a fizikai agresszió. Ám az értékvesztésnek
pedagógiai okai is vannak – tette hozzá. Utalt arra, hogy az elmúlt években elterjedt
oktatási vizsgálati módszerek csak a számokban kifejezhető adatokat díjazzák,
csak a tudást, a kompetenciát mérik. Igen ám, de számokkal nem lehet kifejezni
az erkölcsi, etikai fejlődést – figyelmeztetett az államtitkár, s megemlítette
az angliai vonatrablók esetét, akik jobban ismerték a büntetőtörvénykönyvet, mint
maguk a jogászok. Manapság az oktatás céljaként a versenyképességet jelölik meg,
sokat hallunk tudásalapú társadalomról, az élethosszig tartó tanulásról is, és
mindeközben háttérbe szorult az erkölcs alapú társadalom. A versenyképesség, a
tudás, az élethosszig tartó tanulás azonban nem cél, csupán eszköz lehet egy jól
működő társadalomban – tette hozzá. Hoffmann Rózsa hangsúlyozta, hogy az igazi
pedagógiai munkában, az erkölcsi nevelésben mindig ott van a kegyelem érzése,
amikor egy-egy régi tanítvány évtizedek múlva is vallja azokat az értékeket, amiket
egykori tanára örökített rá. Épp ezért nem kell elkeseredni, a pedagógusokban
él a vágy, hogy erkölcsi, etikai kérdésekkel foglalkozzanak, de ehhez nagyobb
állami segítségre van szükség – szögezte le.
A teendőkről szólva Hoffmann Rózsa kiemelte, hogy erősíteni kell az erkölcsi
oktatást, a hittan tanítást az állami iskolákban is, s olyan pedagógusokat kell
képezni, akik példaképei lehetnek a diákoknak. A gyermekeknek pedig lehetőséget
kell teremteni arra, hogy megtapasztalják a „jó” örömét, akár a közösségért végzett
munka alkalmával. A törvényhozásnak is kötelességei vannak e téren, hiszen olyan
jogszabályokat kell megalkotni, amelyek megfelelnek az erkölcsi értékeknek.
[...]
Forrás és a rendezvényről szóló teljes összefoglaló: Hoffmann Rózsa honlapja