A gyógyító pedagógus:
"Fontosnak gondolom a tantárgyiasítást, hiszen minden dolognak akkor van eredménye
az éltünkben, ha annak megvan a rendszeresen kijelölt helye és ideje.
Az etika tantárgy, ill. az erkölcsi nevelés tanórai bevezetésének az is akadálya
lehet, hogy az iskolák talán más területekre teszik a hangsúlyt, ami mutatósabb,
látványosabb, több gyereket vonz az intézménybe. Nincs megfelelő humánerőforrás,
aki végezze a nem kevés felkészülést igénylő tantárgy tanítását. Vannak, akik
megelégednek az iskolákban működő hitoktatással, így sajnos a hittanra nem járók
nem jutnak hozzá az életük vezetéséhez szükséges erkölcsi vezérelvek tudatos,
módszeres megismeréséhez.
Az etikaórát mindig a bizalom légköre hatja át. Ezért olyan körülményeket célszerű
teremteni, amelynek során ez kialakulhat; pl. egymáshoz közelebb kerülve, körben
ülve érdemes beszélgetni. Nem kész megoldásokat kinyilatkoztatni, motiválttá,
kíváncsivá tenni a részt vevőket egy-egy téma felvetésével. Természetesen minden
olyan módszert és eszközt is érdemes bevetni, ami más tanórán is élményszerűvé,
gazdagabbá teszi az ismeretek befogadását. A legfontosabb eszköz pedig maga a
tanár személye, akinek hitelesnek és példamutató életűnek illik lenni…
A ’90-es években már részt vettem egy felső tagozatosoknak szóló etika tankönyv
írásában, melyet az ország számos iskolájában szívesen használták (érdekes módon,
nem elsősorban a fővárosban), gyógypedagógiai osztályokban is. Saját magam is
több éven át tanítottam, és a gyógyító pedagógia területéről is pozitív visszajelzéseket
kaptunk.
Nem hiszem, egyébként, hogy lehet különbséget tenni az SNI tekintetében a gyerekek
morális érdeklődésére vonatkozóan. Az IQ és a moralitás nem korrelál egymással.
Sokakat megszégyenítő erkölcsi érzékkel bírnak SNI gyermekek. Az etika nem ismer
SNI korlátokat és akadályokat, ezen a területen valósulhat meg a leghatékonyabban
az esélyegyenlőség.
Jóleső érzés volt hallani, amikor a szakiskolában dolgozó kollégák később újságolták,
hogy a különböző szakmákba szétosztott gyerekek, akik etikát tanultak „erjesztőivé”
váltak a saját osztályközösségüknek a helyes gondolkodás tekintetében. Sokaknál
persze csak később érett be az etikus gondolkodás és viselkedés összhangja.
Örömmel várom annak lehetőségét, hogy ismét etika tankönyvet írhassak, mert
szívügyem az életnek ez a területe. Az alsó tagozat és a felső tagozat határa
a legkritikusabb forduló, talán ezt a korosztályt céloznám meg ismét.
Jómagam még nem találkoztam olyan generációval, akit ne lehetett volna fogékonnyá
tenni, pedig 40 éves pályafutásom alatt a piciktől a szakiskoláig tanítottam gyermekeket,
fiatalokat. Minden teremtményt a maga szintjén és érdeklődése szerint lehet megszólítani.
A lényeg az, hogy az odafordulás szívből jövő legyen és a mondandó is onnan szóljon.
Így minden üzenet eljut lélektől lélekig. A kis közösség és a nagy közösség egyaránt
egyedi egyszeri és különböző „lelkekből” áll, akikre külön-külön rá lehet csodálkozni
valami miatt. Ez teszi széppé és izgalmassá az életet. Az ember megismerése a
legcsodálatosabb dolog. Aki még arra is vállalkozik, hogy ezen túl a bontakozó
szárnyacskákat még repülni is tanítsa, az maga a gyönyörűség! Minden próbálkozás
értelmes, sőt véleményem szerint a legértelmesebb dolog a világon!
A legfontosabb dolognak tartom az életünkben, hogy mindig mondjuk azt, amit gondolunk,
és tegyük azt, amit mondunk. A gondolat, szó és tett egysége nélkül nincs moralitás!"
Faragóné Bircsák Márta
gyógypedagógus, igazgató
Budapest
***
A 7-8. osztályosoknak szóló etika tankönyvíró:
"Hiszem, hogy a Föld bolygón megvalósítható a közös emberi értékek összeegyeztetése.
Azt céloztam a 13-14 éveseknek összeállított kötettel, hogy:
-- segítse az emberiség, a létező közös európai műveltségi kör erkölcsi értékeinek
(„a közös nevezőnek”) a megismerését-átadását;
-- használhassák vallásos és nem vallásos gyerekek is; vagyis semmiképpen se
legyen vallásellenes;
-- részekre szabdaltak, de mégis jól kapcsolódóak, ugyanakkor tanulhatóak, de
szórakoztatóak is legyenek az egyes leckék (anyagrészek);
-- sok-sok rajzzal és képpel tegyük változatossá a szövegeket;
-- találjanak benne olvasni-, tanulnivalót a különböző érdeklődésű és képességű
gyerekek;
-- egy-egy lecke bőséges anyagából tanár és tanuló egyaránt válogathasson;
-- egyúttal a kötet tudományosan is meg legyen alapozva.
Talán túl bizakodó képet nyújt a kötet a magyar nemzet, Európa és a világ jövőjéről.
De bizakodás és reménység nélkül nem lehet és nem is szabad gyermekneveléshez
fognunk. Az iskolának a jelenben, a közeli-távoli jövőben egyre inkább biztonságot
nyújtónak, az erkölcsös példaadás és igazi nevelés helyszínének kell lennie.
Feleségem hosszabb ideje tanítja a tankönyvet, néhány éven keresztül én is alkalmaztam
osztályfőnöki órán a kötet egészét, illetve egyes részeit. A gyerekek kedvelik
az érdekes tankönyveket. Persze, a tanár egyénisége, erkölcsisége, felkészültsége
szintén döntő tényező – a különféle körülmények közepette – az erkölcstan sikeres
oktatásában.
Tankönyvet, tananyagot nagyon nehéz úgy összeállítani, hogy csak 70 évvel a szerző
halála után jogdíjmentes a művek, azok részleteinek újra kiadása. Tankönyvek esetén
szabaddá kell tenni bármilyen szöveg, kép, mozgókép, bármilyen hordozón megjelent
adat fölhasználását (természetesen a forrás megjelölésének kötelezettségével).
Nem szabad engednünk, hogy az oktatásban és a tankönyvírásban (és másutt?) a tőke
legyen a ,,nyerő”.
Mészáros András
tanár
Bicske
