Népességrobbanás, a világ élelmezési helyzete, a meg nem újuló energiaforrások
kimerülése, a globális felmelegedés, az ózonlyuk, az üvegházhatás, a vízhiány
csak néhány azok közül az ökológiai problémák közül, amelyekkel az elmúlt évtizedekben
szembe találtuk magunkat. A sor még folytatható és a gondok mélységét még nem
is érintettük. Ezek a jelenségek a környezeti nevelés, a fenntarthatóságra nevelés körébe tartoznak és tárgyalásuk, elemzésük vonatkozásában
folyamatosan felmerülnek az etikus gondolkodás és cselekvés kérdései a felelősség vállalástól az érték
választáson át a szemléletmód alakulásáig.
A környezeti nevelés célja olyan személy, citoyenne formálása, aki elkötelezett
környezetünk egyre aggasztóbb problémáinak megoldása iránt, kész azok kritikus
megközelítésére, a cselekvésre, a változtatásra. Úgy látszik azonban, hogy mindez
egyre nehezebb, egyre több akadályba ütközik multikulturális, globalizált világunkban.
Az 1992-es Riói konferencia óta tudomásul kellett vennünk, hogy másként szükséges
értelmezni viszonyunkat környezetünkhöz, bolygónk jövőjéhez, más utat kell választani
egyéni és társadalmi céljaink megvalósulásához, a külső és belső harmónia megteremtéséhez, az élhető jövő érdekében.
Közismertek azok a tények és adatok, előrejelzések és szakértői vélemények, amelyek,
azokat a változásokat, megoldásra váró problémákat, elemzik, amelyeket választott
életmódunk előidéz szűkebb és tágabb környezetünkben. Ezek bemutatásán, a figyelem
felkeltésen kívül szükséges lehetőségeink és erőforrásaink, igényeink feltárása
és azok indokoltságának elfogadása vagy elvetése. A változás, változtatás aktív
szereplőjévé előlépni nem egyszerű feladat, számos olyan kérdést vet fel, amelyek
az etikus viselkedés normáit érintik, azaz a törvények betartását és az erkölcs
útmutatásait.
A fenntartható fejlődés elsősorban gazdasági és kulturális kérdés, de nemcsak
szükségszerűen az. Hiszünk a fejlődésben, a növekedésben, de alig foglalkozunk
korlátainkkal és határainkkal, nehezen azonosulunk tetteink, hozzáállásunk hatásaival,
következményeivel. Kívánatos, hogy a fenntartható fejlődést szolgáló gondolkodás-és magatartásbeli változások, az etikus megközelítés, a fogékonyság minél fiatalabb korban kialakuljon és különböző, aktív tevékenységekben
realizálódjon az egész élet folyamán. Az aktív részvétel párbeszédet, vitát, döntést
és cselekvést jelent. Az ily módon felállított stratégia sikeres megvalósulásának
elengedhetetlen eleme az etikus gondolkodás, viselkedés számos aspektusa pl.
- az emberi kapcsolatok minősége
- az interakciók minősége, amelyek hatással vannak választásra, döntésre egyaránt
- a személyes felelősség
- lehetőségek, korlátok, határok felismerése és elfogadása
- a fenntartható életmódra törekvés több mint, szükségszerűség, sokkal inkább gondolkodásmód
és lelkiállapot, tudatos választás és elkötelezettség
- belső igény arra, hogy környezetünket, annak értékeit ismerjük, szeressük, büszkék
legyünk rájuk, védjük, a hozzá kapcsolódó tudást megosszuk és továbbadjuk a következő
generációknak
- a közösség ügyeit érintő kérdésekben nyitottság és partnerség, kezdeményezőkészség
és szolidaritás, párbeszédre való törekvés
- megvalósításban kritikus döntéshozatal, aktív részvétel, és elkötelezettség
a szűkebb és tágabb környezet felé
- környezettudatos magatartásformák generálása, kialakítani azt a jövőképet, amelynek
alapja a lehetőségek és adottságok ismerete, a szükségszerű változások elfogadása,
az azokban való aktív, tudatos részvétel
- szemléletmód megváltoztatása és annak elfogadása, hogy környezetünk jövője és
az egyén sikere vagy sikertelensége nagymértékben függ attól, hogy mit teszünk,
és hogyan döntünk ma
Soha nem volt még ennyire sürgős, hogy a fenntartható fejlődésre nevelés keretében
kibontakozzon, ill. tovább erősödjön egy olyan gondolkodás-és eljárásmód, ami
az etikus gondolkodásra és cselekvésre épülve a jövőt, az igazságosságot és a
toleranciát szolgálja.
Szittnerné G. Mária
pedagógiai szakértő
