Vajda: Tudom, hogy régebben sokan használták a Műszaki Könyvkiadó SZÁMÍTÁSTECHNIKA
5., 6., 7. és 8. évfolyamos tankönyveit, feladatgyűjteményeit. Miért csak most
került sor jelentős korszerűsítésre?
Végh: Először hadd oszlassak el egy esetleges félreértést. Ennek a tankönyvcsaládnak
már az első kiadása (1997-1998-ban) sem csak számítástechnikát tartalmazott, valójában
a NAT szerinti informatika volt, azzal a szépséghibával, hogy hiányzott belőle
a könyvtárhasználat fejezet. Ezt később minden kötetben pótoltuk.
De, hogy a kérdésére visszatérjek, nem most dolgoztuk át először a könyveket,
igaz hogy csak késésekkel, és túl konzervatívan, de az elmúlt évtizedben így kerültek
a könyvbe új témák, új fejezetek, új szoftverek. Annak idején nagy kérdés volt,
hogy foglalkozzon-e egy tankönyv konkrét szoftverekkel, vagy csak általános ismereteket,
műveleteket, eljárásokat tartalmazzon. Én az előbbi mellett döntöttem, mert úgy
láttam, hogy gyakorlati kompetenciák nélkül az egész nem sokat ér. Azokat pedig
csak a számítógép előtt, szoftverek használatával lehet elsajátítani. Ha a szoftvereket
és a hardvereszközöket mellőzve lehet is időtálló(bb) tankönyveket írni, azok
senkinek sem kellenek, hiszen a munka nehezét valójában a tanárra hagyják, mert
neki mégiscsak meg kell tanítania az alkalmazásokkal való „szakszerű” munkát.
Hogy egy jelentős korszerűsítés miért csak most valósult meg, az elsősorban a
kiadón múlott. Valójában „ültünk a babérjainkon”. A NAT és a kerettantervek újabb
és újabb frissítése, valamint a tankönyvjóváhagyás változása végül szükségessé
tett egy komolyabb átdolgozást és kiegészítést.
Vajda: Ha jól értem, akkor a most kiadott tankönyvek megfelelnek a legújabb OKM
informatika kerettantervnek, és természetesen a NAT2007-nek is?
Végh: A rövid válaszom az, hogy igen.
Vajda: És mi a hosszabb?
Végh: A hosszabb az, hogy ez a megfelelés nem valami látszólagos, erőltetett megfelelés,
már csak azért sem, mert az említett kerettanterveket az új NAT-hoz igazodva én
írtam. A régi (2000-es) és a legújabb követelmények mögött szemléletváltás és
jelentős tartalmi különbségek is meghúzódnak. Informatikában a 2003, sőt 2008
után nem módosított tankönyvek már nem lehetnek sem korszerűek, sem a tantervnek
megfelelőek.
Vajda: Miben áll ez a tartalmi különbség a régi és az új között? Milyen új témák
jelentek meg?
Végh: Érdekes, hogy e század legelején a kerettanterv és az érettségi követelmények
megjelenésével elvileg tisztázódott, hogy mit kell közismereti informatika alatt
érteni és tanítani – a két évtizedes harc látszólag nyugvópontra jutott. Az informatika
„komoly” tantárgy lett, amelyet sokan választanak érettségi tárgynak is. A fejlődés,
amely nem csak technológiai természetű, azonban nem állt le. Ha a 80-as évek végén
a közismereti informatika-számítástechnika megmaradt volna a programozás szférájában,
sohasem lett volna kötelező műveltségterület és később kötelező tantárgy. Ugyanígy,
ha a közismereti informatika megmarad az irodai szoftverek minél aprólékosabb
és kiterjedtebb megismerésének fő áramában – mert ebbe az irányba hajtja például
az érettségi -, akkor egyrészt nem lesz képes megbirkózni a feladattal, mert egyre
több és több alkalmazást ill. területet kellene bevonni, másrészt elveszíti forradalmi
jelentőségét, mert nem jól integrálja az információs társadalom elvárásait a tantárgy
témáiba. Nehéz megtalálni az „arany középutat”.
Nézetem szerint például a természettudományos tantárgyak is hasonló problémákkal
küszködnek. A fő baj az, hogy a tantárgyfejlődés belső folyamatai hajlamosak elszakadni
a társadalom fejlődésétől, valós igényeitől. Az iskola világa, a műveltségterületek-tantárgyak
világa nem azonos a külső világgal, de nem is nagyon hasonló a külső társadalomhoz.
Minden próbálkozás, ami e hasonlóságot növeli, figyelmet érdemel.
Nem véletlen, hogy a közismereti informatika ezen a területen még az elsők között
szerepel, tehát fontos és valós igényt elégít ki. A cél, hogy megőrizze ezt a
forradalmi pozícióját. Ne adja át például a médiaismeretnek, a környezetvédelemnek,
a gazdasági ismereteknek vagy más területnek, noha tudjuk, hogy ezek jelentősége
is igen nagy. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a közismereti informatika tantárgyfejlődési
folyamatait (a tantervek, a tananyagok, a módszerek és a tanárképzés szinterein)
szigorúan a mai és a jövőbeli információs társadalom igényeinek kell szabályoznia.
Melyek ezek az igények? Ha válaszolunk erre a kérdésre, kijelölhetjük az informatikai
műveltségterület (benne a digitális kulcskompetencia) szükséges fejlődési útját.
Úgy gondolom, hogy az újabb kerettanterv ebbe a helyes irányba mozdult el.
Vajda: Pontosabban, hogyan jelenik ez meg a tankönyvekben?
Végh: A 7. évfolyamosoknak készült kötetet jelentősen átdolgoztam. Igaz, az informatikai
alapok fejezet nem változott, de annak tartalma időtálló, első megjelenésekor
pedig nagyon fontos volt, mert a közoktatási informatikatankönyvek az információ
és a jel bevezetésénél vagy nem jutottak túl a kettes számrendszeren, vagy ha
igen, akkor kivétel nélkül összetévesztették az információmennyiséget az adatmennyiséggel.
A tankönyv egyik kulcstémája továbbra is az informatika alapfogalmait tárgyaló
első fejezet. Részletesen magyarázza a jel, az adat, az adatmennyiség, a kód és
az információ fogalmát. Tanítása (teljes egészében) nem feltétlenül szükséges,
de szemléletformáló alapozás.
A technika gyors fejlődése miatt az átdolgozásból a hardvereszközök, valamint
az operációs rendszerekről szóló fejezetek nem maradhattak ki. A legtöbb tankönyv
a hardvert mostohán kezeli, mintha csak szükséges rossz lenne, pedig tudjuk jól,
hogy a hardver, szűkebben a mikroelektronika és a technológia szédületes, exponenciális
fejlődése nélkül a számítástechnika „sehol sem lenne”. És még valami, azt se felejtsük
el, hogy mindezek mögött a modern fizika áll. Ez a fizika ad reményt arra is,
hogy a rövidesen bekövetkező technológiai plafont - azaz a fejlődés megrekedését
– a fejlesztők egy új hullámban át tudják törni: a kvantumszámítógépekre gondolok.
Fontos, hogy a hardverekről szóló fejezetben (is) jelentős helyet kaptak a mobil
eszközök: különösen a noteszgépek (és a mobiltelefonok).
Viszonylagosan új elemként megtalálkatjuk a tankönyvben az infokommunikációs
fejezetet. Ebben megjelennek az internetböngészés, adatbázisban való keresés,
médiainformatika, levelezés elengedhetetlen tartalmai, igaz nagyon röviden, lényegre
törően. Külön fejezet a multimédiás dokumentumok készítése, benne a kép- hang-
és zenedigitalizálással. Ma már az informatika részei a digitális fényképezés,
videózás és a mobilkommunikáció is. Mindez a szükséges mélységben egy hétköznapi
mobiltelefon segítségével is tanítható-tanulható.
Ennyi bevezető után egy multimédiás bemutató készítése sem okozhat megoldhatatlan
feladatot - feltéve, hogy elegendő az órakeret -, különösen, ha érdekes példákon
lehet követni az alapokat. (Például interaktív hipermédia bemutató a Budai Várnegyedről.)
Nem maradt ki az "Algoritmusok, programok" című fejezet sem, didaktikus, érdekes
példáival, magyarázataival. Végül néhány oldalnyi csemege az információs társadalom
egyes kérdéseiről.
Ma még nem mindenki érti, hogy ez mennyire fontos. Az ember-gép kommunikáció,
a játékszenvedély veszélyei összemérhetőek a droggal. Az elmúlt évtizedben sokszor
szóba hoztam ezt a témát, röviden bekerült néhány ismertebb tantervbe is. Nagy
a felelősségük az informatikatanároknak és a szülőknek is. Most nagyon csúnyát
mondok: aki ellenőrizetlenül rászabadítja a gyerekeket az agresszív számítógépes
játékokra, az hasonlatos ahhoz a biológiatanárhoz, aki borral kínálgatja tanítványait.
Ilyen nincs!
Azt se felejtsük el, hogy a kommunikációs technikák fejlődésének következtében
az emberi kapcsolatok megváltozása társadalomformáló erő: kialakulhat az elektronikus
demokrácia vagy az orwelli diktatúra, és még nem is beszéltünk az etikáról, a
jogról és az adataink biztonságáról.
A tankönyv rövid könyvtárhasználati fejezettel zárul. Ne kérdezze, hogy mindez
hogyan fér ebbe a vékony könyvbe.
A 8. évfolyamosoknak készült kötetből a diákok tanulhatnak a számítástechnika
történetéről, az adatvédelemről, adatbiztonságról, a hitelességről, a vírusokról
és más kártékony programokról. A tankönyv erősségei közé tartozik az alaposan
átdolgozott, jól felépített szövegszerkesztés és a szintnek megfelelő táblázatkezelés.
Ha a könyvben semmi más nem lenne, csak a legújabb és elsőként megjelenő tartalmak
és a szövegszerkesztés, már akkor is érdemes lenne megrendelni minden tanulónak.
Az Adatok az interneten című fejezet az internetes kommunikációról, keresésről, és új, fontos témaként
– amely a NAT-ban is külön jelölve van - az internetes vásárlásról szól. A szövegszerkesztéshez
éppen annyira kapcsolódva, mint a webhez, a könyvben helyet kapott a weblapkészítés
(felhasználói programmal) is. A sorozat tagjaihoz hasonlóan, ebben a kötetben
is megtalálható a könyvtári informatika, és új téma az információs társadalomról
szóló korszerű fejezet, benne - többek között - az intelligens eszközökkel. A
robotokról készült anyag pedig a könyv egyik érdekessége.
Vajda: Szólna néhány szót a módszerről is?
Végh: A tananyag feldolgozására jellemző, hogy az időtálló elméleti ismereteket részletesen
megadott gyakorlati tudnivalókkal ötvözi. A témakörök spirálisan egymásra épülő
feldolgozása hatékony informatikai kompetenciafejlesztést tesz lehetővé. A szöveg
jól olvasható, könnyen érthető, a fogalomrendszer tiszta, egymásra épülő. A kidolgozott
példák és a feladatok tipikusak, mégis eredetiek, néha viccesek, alkalmasak más
tantárgyakkal, témákkal való integrációra, ezzel bemutatva az informatika tantárgyak
fölötti szerepét és hatékonyságát. A tankönyvcsaládhoz feladatgyűjtemények és
tanmenetek is tartoznak. (A hibáit a kritikusokra bízom.)
A tanmenetek innen is letölthetők, lásd a csatolt anyagokat.
Vajda: Mi a véleménye a tankönyvek külső megjelenéséről?
Végh: Örökség, igaz avultabb nehezen lehetne. A multimédia, infokommunikáció, internet
tartalmakhoz nem illik. Hogy mondjak valami jót is: a szerkezet továbbra is tiszta,
egyszerű, áttekinthető.
Vajda: Köszönöm a beszélgetést!
Szerkesztette: Vajda Zsófia
