Czecze Enikő – Mészáros József: Az agresszióról a film eszközeivel
Műhelybeszélgetésre invitálta a mozgóképtanárokat Kozák Zsuzsanna, a Mérei Ferenc
Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet médiapedagógia szakértője
a Puskin moziba. A rendezvény apropója Gárdos Péter Tréfa című filmje, amely Kosztolányi
Dezső novellája alapján készült.
A beszélgetés vendégei voltak: Gárdos Péter rendező, E. Tóbiás Sára pszichológus
és Szűcs Veronika filmes szakember. A részvevők napjaink szomorúan aktuális problémájára,
az agresszió okaira és megnyilvánulási formáira keresték a választ a filmidézetek
alapján.
Gárdos Péter igényes rendezéseinek méltó folytatása a Tréfa. (Csak néhányat említve
közülük: Szamárköhögés (1986), A skorpió megeszi az ikreket reggelire 1991, és
a Lázár Ervin Csillagmajor című kötetéből készült Porcelánbaba 2005.)
A rendező elmesélte, hogy Kosztolányi novellájának elsősorban a hangulata ragadta
meg. Az a légkör, amely ötvözi a kamaszok szenvedélyes lázadását, a bentlakásos
egyházi iskola szigorát és a paptanárok eltérő személyiségéből fakadó feszültséget.
Gárdos Péter az elbeszélést „trambulinként” használta: az eredeti, néhány oldalas
szöveghez Bíró Zsuzsa dramaturggal álmodták meg a további szereplőket és a helyzeteket.
A zsámbéki forgatást hosszú szereplőválogatás előzte meg, míg rátaláltak a 15
fiúra. Seregi László operatőrrel szándékosan választották a fekete-fehér-barna
tónusú színvilágot.
Gárdos Péter elmondása szerint, a gyerekek a forgatás utáni estéken ugyanazokat
az archetípusokat jelenítették meg, amelyeket játszottak a filmben: az árulót,
a költőt és az örök győztest. Ez a tény azért is különös jelentőségű, mert ők
nem ismerték sem a Kosztolányi-művet, sem a forgatókönyvet
Az osztályközösség belső harcai mellett hangsúlyosan jelenik meg a liberális
szemléletű Zoltán atya és a kíméletlen bánásmódot képviselő Weigl atya egymással
való küzdelme. A korrajzhoz (1912) szorosan hozzátartozik a Titanic elsüllyedése
és a mozi elterjedése.
E. Tóbiás Sára pszichológus felhívta a figyelmet a sajátos, zárt élettérben létrejövő
agresszióra, amely nemcsak verbálisan és fizikailag jöhet létre, hanem a képzeletben
is. Több kutatás igazolja, hogy a fantáziában kiélt agresszió a társadalmilag
elfogadott feszültségcsökkentési módnak számító küzdősportnál is hatékonyabb.
A filmben ugyanis a serdülők azt képzelik el, milyen módon bántalmaznák a legszívesebben
tanáraikat.
Szűcs Veronika a bemutatott filmidézetek közül kiemelte azt a jelenetet, amikor
Weigl atya diót tör a teremben, miközben „szózatot” intéz az osztályhoz. Köztudottan
humortalan ember vagyok. Nem szeretem a verseket, és a könyveket is visszataszítónak
találom.” Iszonyatos erővel csap le a diókra, s mindössze csipetnyit fogyaszt
el belőlük. Az erőszak látens megnyilvánulása előrevetíti a valóságos eseményeket.Ezzel
a szemlélettel szemben áll Zoltán atya, aki a csínyeket a diákok élete természetes
részének tekinti. Még a szenteltvíztartóba tintát öntő tanulónak is csak egy gyónást
szab ki büntetésül, bár kicsapathatná az iskolából.
Gárdos Péter társadalmunk alapdilemmájaként elemezte az árulást, amely itt a
Szebeni által a többiekről (is) írt naplóból derül ki. Bár a fiú nem rossz szándékból
jelentett a feljegyzéseiben (a filmből kiderül, hogy édesanyja védelmében tette),
társai mégsem tudtak megbocsájtani neki. Olyan tréfát eszeltek ki, amelynek visszafordíthatatlan
következménye lett.
Ahogyan Kosztolányi írta
„Nem tudom, miért éppen az első eminenst választjuk ki, akit kémkedése ellenére
is mindnyájan szeretünk a tudásáért, a tapintatáért. Ebben a pillanatban talán
bosszant a rövidlátása, a vaksi vakondokszeme, a szorgalma. Szeretnénk kicsit
kínozni, csiklandozni, csupa szeretetből megforgatni, elverni, megrémíteni, s
aztán hirtelen kibékülni vele, hogy másnap megint bízhassunk az ő meleg és becsületes
szívében és gyémánt eszében. A szerb… a kést lassan forgatja, félrehajtja a fiú
ingét… óvatosan csiklandja a késsel, tréfából, csupa tréfából, …lassan megkarcolja
a késsel, a padlón nedves sáv fut végig, a kés beljebb megy a bordák közé, egyre
mélyebben… Néhányan, akik távol az ajtóban állnak, hangosan nevetni kezdenek,
mi is velük nevetünk, de már sírósan, elkényszeredett kedvvel, sejtjük, hogy a
tréfa, a nagyszerű tréfa sikerült.”
A rendezvény befejező részében a tanárok megfogalmazták, hogyan tudnák felhasználni
praxisukban a filmet. Természetesen más aspektust tart fontosnak a médiatanár,
a magyartanár, a filozófiatanár, s az osztályfőnök. Néhány metodikai megközelítés,
„bejárat” a filmhez:
Erkölcsi konfliktusok
A diákjogok
A tanárszerep, mint közösségépítő tényező
Csoportdinamika: egy közösség működése
Létezik-e átmenet a zsarnokság és a liberalizmus között?
A diákcsíny, mint közösségformáló erő
Az áldozat lélektana
Tett és következmény; a folyamatok láncolata
A plánok, a hangok és a zörejek funkciója
Képi stilizációs eszközök
Filmidézetek
Amatőr szereplők vezetése
Szerzői film és közönségfilm
Nevelési stílusok –tanári értékrendek ütközése
Mennyire manifesztálódhat a gondolatban megvalósuló agresszió?
Az iskola, mint a társadalom leképeződése
A büntetés hatása
A szakmailag hasznos beszélgetés zárásaként az a közös remény fogalmazódott meg,
hogy a művészeti nevelés és a párbeszéd empatikusabbá teheti a fiatalokat. Az
iskola missziós feladata és lehetősége, hogy a művészfilmeket fókuszba állítva
megtörje a szórakoztató filmek korosztályi egyeduralmát. Ehhez bátran ajánlhatjuk
Gárdos Péter Tréfa című filmjét, amelyet a 40. Magyar Filmszemlén a legjobb rendezés
díjával jutalmaztak, és mely egyben a 2009-es moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál
magyar versenyfilmje is.
